1. Zsoltár – A két út
A KÉT ÚT
Zsolt 1,1 Boldog ember [vagyis:gondoktól és bajoktól mentes az élete (amely jelenti: a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]
Zsolt 1,2 Hanem örömét [kedvét] leli [gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel
Zsolt 1,3 Olyan [lesz], mint a víz [folyóvizek] partjára ültetett [plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, [gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [el nem hullanak]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)]
Zsolt 1,4 Nem így [járnak] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [mint a (szálló) por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány] a szél a földről [jelenléted elől]
Zsolt 1,5 A bűnösök [a célt eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor [elkülönítés, kiválasztáskor] sem a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak közösségében [gyülekezetében]
Zsolt. 1,6 Isten ugyanis őrzi [tudja; ismeri] az igazak [megigazultak] útját de a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] útja pusztulásba visz [elvész; semmibe vész]
